Toyota Hungary

Tisztelt Toyota Magyarország!

Valójában barátaim biztatására írok önöknek, mert magamtól azon az állásponton lennék, hogy biztosan nem foglalkoznak egy ilyen régi autó sorsával, de reméljük, pozitívan csalódok.

Mert van nekem egy 1982-es Toyota Celicám (RA61). Olyan ritka a magyar piacon, hogy még bontott elemeket sem találni hozzá, nemhogy újakat. Többször viccelődtünk baráti körben azon, hogy mégis mi lenne a reakció, ha bevinném egy Toyota márkaszervízbe, de most már valóban kiváncsi lettem: mi történne? Önök vállalnák a szerelést? Valamint van módjuk beszerezni alkatrészeket valami titkos raktárkészletről? Vagy bármilyen segítséget tudnak nyújtani? Mert ha régről is, de önöktől, a Toyotától származik ez a remek jármű.

Válaszukat előre is köszönöm.

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük levelét.

Kérjük, írja meg a keresett alkatrészeket, illetve a gépkocsi alváz- és modellszámát.

Üdvözlettel
* Annamária
Toyota Motor Hungary Kft.
Ügyfélszolgálat

---

Köszönöm a választ! A motorkód 033222021R, az alvázszám: JT1LBRA6100003309.

---

Tisztelt * Ádám!


Köszönjük visszajelzését.

Nem a motorszámra, hanem a modellkódra van szükségünk.
Várjuk válaszát.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Rendben, közben felvilágosítottak, hogy ezt a motortérben fogom megtalálni egy plaketten...

RA61L-BLMMSW

---

Tisztelt * Ádám!

Köszönjük visszajelzését.

A kért alkatrészeknek megszűnt a gyártása, így újonnan már nem elérhetőek.

Üdvözlettel
* Annamária

---

Sóhaj... előre tudtam, hogy csak diszpécser bottal fogok találkozni, ami csak az előre betáplált metódusokat tudja végrehajtani, de azért meglepő, hogy mennyire megtanítják önöknek a személyes mérlegelés és gondolkozás mellőzésének metódusát.

Ha figyelmesen elolvasták volna első levelem, tudnák, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem gyártják az alkatrészeket. Ezzel semmi újat nem mondott a világon. Valójában ilyen kérdésem nem is volt. Csak azért asszisztáltam a kód-inputhoz, mert tudtam, hogy enélkül nem üzemel a diszpécserbot. De azt gondoltam, hogy azért kapok majd releváns választ a kérdéseimre. Hát nem.

Nekem volt igazam, nem kellene ügyfélszolgálatokra fecsérelni az időt.

Sayonara!

Műszaki után

Eufórikus érzés. Az autót felújították, és átment a műszaki vizsgán. Tulajdonképpen már tényleg semmi nem áll közénk, csak néhány vezetési óra, és a forgalmi vizsga. Karnyújtásnyira van. Persze lopva már így is vezetem, de csak kis forgalmú utakon, eldugott részeken. Nem mintha nem tudnék vezetni forgalmas utakon - az oktatóm már a legelső órán kizavart a mélyvízbe - de nem akarom megkockáztatni a lebukást.

Bár érdekes dolgot mesélt oktatóm, méghozzá azt, hogy jár hozzá most egy srác a jogsiért, aki már 6 éve kisteherautóval fuvarozik Budapesten! Gergő pedig azt mesélte, évek óta vezet, és még egyszer se állították félre. Szóval itt valójában egy nagyon kis esélyű dologról van szó. Persze a Celica megjelenése valószínűleg azért növeli a kockázatot.

Mindegy, azt a pár hetet már fél lábon is kibírom. De amennyit mentem eddig vele, az igazán megdöbbentő volt. Az, hogy olyan finomságok vannak egy 1982-es autóban, mint állítható kormány, vagy magától visszaugró index, az csak hab a tortán. Igazából az nyűgözött le, milyen finom kis szerkezet ez. Semmi szervó nincsen benne, és mégis nem sokkal ér-

Szárny nélkül is kívánatos, főleg ez a hátsó...

zem durvábbnak, mint az oktatóm kortárs Megane-ját. A húzása pedig igazán impresszív. Kettesben is ügyelnem kell arra, hogy hogy érintem meg a gázpedált, mert nagyon brutálisan meglódul, ha nem figyelek. Az 1.8-as diesel Megane-nak azért rá lehet lépni pedáljára, nem kezd el mindenki a majrévas után kutatni, de ez itt egy más világ.

A szerelőkre mondjuk elég pipa vagyok. A műszakihoz le kellett szereljék a hátsó szárnyat, és sikeresen kivégezték a beépített pótféklámpát. Ugyanis kitépték a kábelt, ami a szárny belsejében futott. Csak úgy lehetne visszakötni, ha szétflexelnénk a szárnyat. Akkor meg már inkább letakarom/befestem a lámpát, úgysem kötelező.

A kipufogó összehegesztgetésével is slendrián munkát végeztek, középen még mindig jön egy kis füst. Persze láttam a kiindulási pontot, csupa lyuk volt, és ahhoz képest ez is komoly haladás, de akkor is. Mindegy, én magam fogom az egész rendszert rozsdamentesíteni, és bandázzsal leszigetelni, hogy legközelebb csak két év múlva kelljen ránézni, a következő műszaki előtt.

Addigra érdemes volna összegyűjteni egy lakatolásra, új fényezésre, új kárpitra, stb. Igen. A legjobb ötletnek az tűnik, ha a teljes újjáépítést kitűzzük 2015 októberére. Addig meg élvezem a jelenlegi formájában. Mert így sem akármi.

Rögtönzött találkozó Domi klubtárssal

Út a szerelőhöz

Az egész úgy kezdődött, hogy kellett szerezni egy útvonalengedélyt, mert már évek óta lejárt a műszakija a kocsinak. Az okmányirodás részekkel nem untatnék senkit, a lényeg, hogy a papír meglett, három napom volt eljuttatni A-ból B-be a járművet. Mivel a jogsim nagyjából 60%-on tart, a vezetést másra kellett bíznom. Vidékről Pestre Gergő barátommal hoztuk az autót, ott aludt kettőt és harmadnap indultunk tovább édesapámmal a végcélunkhoz.

Gergőről nem árt tudni, hogy az első negatív tapasztalatok óta eléggé rühellte a kocsit, és ez a későbbiekben csak keveset enyhült. Most a legtöbb dolog már megvolt csinálva az autón, amiktől ódzkodott múltkor, de lettek újabbak :) Lényeg a lényeg, nekivágtunk - volna - az útnak, ha nem derült volna ki azonnal, hogy leengedtek a gumik. Úgyhogy először gumit fújtunk egy negyed órát.



Ahogyan elindultunk, hajam égnek állt az alacsony padlótól. Az utat épp felújították, és a két oldala közt volt 10 centi szintkülönbség. Ez már majdnem elég volt ahhoz, hogy zátonyra fussunk, mint valami nagy rozsdás teherhajó. Főleg, hogy a széthullott kipufogótól amúgy is olyan hangja volt. De mikor egyenesbe kerültünk, minden gondom feledtem. Kinyitni a tetőablakot, hátradönteni az ülést, feltekerni a hangerőt - ha lenne benne rádió :P - és élvezni a szabadságot. Megtankoltunk a kútnál, és már jöttek is az elismerő pillantások, érdeklődő kérdések. Hosszú volt az elmúlt 8 hónap, de még hosszabb lesz az az egy-másfél, ami még hátra van, hogy vezethessem.


Később egy körforgalomba majdnem belezuhantunk. Gergő rálépett a fékre, hogy lassítsunk, de csak haladtunk tovább lassulás nélkül. Elfelejtettem említeni, hogy kicsit levegős a fék... :D Ha az ember rálépett 3-4x, utána jó volt úgy egy órát, csak mivel nem szóltam róla, ezt elszalasztottuk. A másik gond az volt, hogy mire megérkeztünk, a váltókar jó forró volt. Másra nem tudok tippelni, mint olajhiányra.

Harmadnap, mikor apámmal indultunk reggel, belénk jöttek hátulról. Azonnal kiszálltam, de nulla károsodás történt, hála a régi, bumfordi, teleszkópos lökhárítónak. Ellenben, mire megérkeztünk, már meg se lehetett állni az autóval, elfolyt minden fékfolyadék.

A szerelők érdeklődve gyűltek a járgány köré, de amikor az emelőre került, azért mondta a tag, hogy jobb, ha lélekben felkészülök valami nagyon drasztikusra.

Csodák csodájára a kocsi alja szinte érintetlen látszólag. Nem tudom, hogyan vészelt így át egyharmad évszázadot, de megdöbbentő. Ezek a japánok tudnak valamit, amit mi nem.

A megállapodás szerint olajcsere, minden alapvető dolog átnézése, két új hátsó fék, és teljes felfüggesztés csere elöl-hátul, és akipufogó szétrohadt részeinek rendberakása van az árban. És hogy az mennyi? Brutális. 145 000 ft. Ó, viszont ebben benne van az is, hogy levizsgáztatják.

Egy hétre ígérték a kocsit, ami pénteken telt le, és a hétvégén elnéztem a műhely felé, de úgy tűnt, még hozzá sem nyúltak. Mindig meséltek a lassú szerelőkről, de ez nagyon nem tetszik.

Micsoda kislány

Műszaki, most már tényleg

Eljött hát ez a perc is... Heteken belül kész az autó. Teljesen. Igaz, egy kegyetlen, az autó vételárát meghaladó szerviz-számla vár, de bőven megéri, mert cserébe nem csupán egy kocsit, egy közlekedési eszközt szerzek, hanem egy teljes életérzést. Az, hogy ilyen autó SOHA nem fog szembejönni az utakon, az egy dolog. Azt tudja egy neonzöldre fújt purhabcsoda is. Az, hogy kupé, hogy sportautó, ez is olyan különlegesség, amit azért tud egy-két jármű. De az a fajta retro-lazaság, amit konkrétan ez a típus (és azon belül is az enyém) áraszt, az pótolhatatlanná teszi. Egyszerre szögletes, és mégis ívelt vonalai mindig mosolyra fakasztanak, mikor meglátom Őt. Hogy 31 évvel ezelőtt futott le a gyártósorról, nem negatív számomra, hanem épp ellenkezőleg. Ma már nem tudnak autót gyártani. A kis 1 literes, turbós , injektoros motorocskák korában, amikor már a formatervnél előbbre való a szélcsatorna teszt, és a tartósságnál fontosabb a tervezett avulás... Ilyen időkben a lázadás szimbóluma ez a négykerekű csoda.

Mert nem muszáj a szociális konvenciókat elfogadnunk, hogyha azok nyilvánvalóan hibásak. Lehet széllel szemben is menni, mégha kicsit nehéz is lesz, de lehetséges. És megéri. Megéri egy nyolcvanas évekbeli, 150 cm-es orrhosszúságú, kétliteres, hátsókerekes sportkocsit életben tartani 2013-ban. Megéri, mert azt kommunikálja a világ felé: Igen, sokat eszik, igen, egy vagyon fenntartani, és igen, nem praktikus, de tudjátok mi van? Tudok róla, és nem érdekel! :) Mert, hogy szép legyen, erős és kényelmes, és hogy boldoggá tegyen, az előrébb kell, hogy elhelyezkedjen a fontossági sorrendemben, mint az, hogy ki fogom-e tudni nyitni az ajtaját a Tesco parkolójában. Azok az emberek, akik ezt nem látják, a priusos nyárspolgárok, és a többi ízetlen szappanosdoboz tulajdonosai... Ahogy felnőttek, és beálltak a mókuskerékbe, elfelejtették a lényeget.

Hogy nem mi vagyunk az egzisztenciánkért, hanem az értünk.

Nagy előrelépések

A legutóbbi bejegyzés óta sok minden történt.

Egyik nap elhatároztam, hogy kijuttatjuk Celit a mélygarázsból. Gondoltam, a megkettőződött erő, és egy kis lendület elegendő lesz ahhoz, hogy kijussunk. Nem így volt. Celi fennakadt a leejtő tetején, mint egy zátonyra vetődött tankerhajó. Köteleket kötöztünk rá, és megpróbáltuk Tamás barátommal felhúzni, de nemhogy centiket, millimétereket se mozdult. Teljesen hatástalanok voltunk a tömegére. Végül a szomszéd észrevette, mivel foglalatoskodunk, és kérés nélkül kijött a traktorjával, hogy segítsen. Életem néhány olyan pillanata közt van ez, amit nagyon bánok, hogy nem fotózott le valaki. Beakasztottuk az ekevas vonására való láncokat a kocsi hátuljába, és úgy kihúzta a traktor, de még neki is erőlködnie kellett! Ehhez kevesek lettünk volna tizen is.

Abban a pillanatban, mikor megmozdult végre a fennakadt kaszni, szörnyű hangok hagyták el a kicsike testét... Nyikorgások, nyöszörgések, recsegések. Miután felértünk, ahol leért az alja, kis rozsdakupacok jelezték a garázs lehajtó élén a kocsi tortúráját.

Ezekután végre napfényben is alaposabban szemre lehetett vételezni a kocsi állapotát. Hát sokkal jobban néz ki, de sokkal rosszabbul is. A garázsban nem lehetett távolról ránézni és így az összhatás nem jött ki, azonban a félhomály elrejtette a részleteket. Az már bizonyos, hogyha tökéletes autót akarok, akkor előbb vagy utóbb egy teljes lakatolásra és újrafényezésre lesz szükség. Ezt mondjuk lehet hogy akár két évig is halogatni fogom, de egyszer eljő a perc.

Ahogy volt lehetőségem megszemlézni az autó alját, kiderült, hogy a kipufogó el van repedve, így a műszaki vizsga messzire eltávolodott megint.

Ellenben volt szerencsém vezetni pár utcát mostanság. Igazából sokat nem tudok elmondani róla, mert az élmény egyik részét az idegeskedés tette ki, hogy mikor jön egy rendőrautó, a másik részét pedig, hogy hogyan is kell vezetni - ugyanis életemben most először vezettem.

De annyi biztos, hogy a kormányban semmi holtjáték, a fék pedig bikaerős. A váltó pedig kellemes és lágy.

Alkatrész ellátás megoldva, motor megtáltosodva

Nos. Megjöttek az alkatrészek az http://alkatreszek.hu/ -ról (reklám helye!), és minden várakozásomat felülmúlta az eredmény. A négy-öt holmiból fel voltam készülve rá, hogy egy-egy esetleg nem passzol, de nem így lett. Az adatbázisuk nem tévedett, RA61-esemhez mindegyik alkatrész kompatibilis volt, amit megrendeltem. Pedig ez egy ritka kocsi!

A légszűrő BOSCH, a gyertyák eredeti NGK, a többi (számomra) noname márka, de szemre, tapintásra minőségi holminak tűnnek.

Első izgatott mozdulataimmal összehasonlítottam a régi és az új légszűrő méreteit, és megegyeztek. Megkönnyebbülés. De nem csak a méreteiket érdemes összehasonlítani:

Azt hiszem Celi megkönnyebbülten lélegezhet fel. Szó szerint.

Ezekután megnézegettem minden alkatrészt. Ékszíj (azt nem kell cserélni, de nem árthat a tartalék), olajszűrő, benzinszűrő, gyertyák.

Mindegyiket sikerrel cseréltem, ám a gyertyák egy külön történet. Gyönyörűek ezek az új gyertyák, szinte előre éreztem, hogy milyen selymesen fognak tőle járni a hengerek. De nem megy az olyan egyszerűen! A régi gyertyákat egyszer már ki akartam szedni, de nem ment. Annyira nem ment, hogy egyszerűen eltört (!) a gyertyakulcs nyele rajta. Ma a kulcs fejéből és egy 3 mm vastag acélrúdból, valamint egy franciakulcsból eszkábáltam egy erősebb alkalmatosságot a célhoz, de ez sem hatotta meg a gyertyát! Tiszta erőből fordítottam, de előbb lett DNS alakú kovácsoltvas az acélrúdból, minthogy megnyikkant volna a gyertya. Hihetetlennek tűnt, de így volt.

Végül egy hatalmas éket, vagy mit alkalmaztam. 2 cm vastag tömör vas, a végén ellaposodik. Ennek két oldalát leflexeltem, hogy fogókkal rá lehessen fogni, és ezzel nagynehezen sikerült a művelet, de embertelen mód be voltak szorulva.

 A négy kioperált gyertya háromfajta márkából tevődött össze, és különböző hőértékekből... A két különböző márkájú, bóvlanik tűnő példánynak rendben volt a feje, barna volt. Ám a két NGK (talán hamis) fején csak fekete dzsuva volt.

Eleinte azt gondoltam, csak a rossz hőérték miatt. Beszereltem az új gyertyákat, beindítottam a motort és... mintha csoda történt volna! Nem csak hogy selymes lett a járása, de olyan bivalyerős hangja volt, amihez az eddigi csak szánalmas nyöszörgésnek tűnt. És ahogyan rálépek a pedálra... Eddig heveny késlekedéssel reagált, most villámgyors a reakció, és kétszeres az erő! Pontosan kétszeres. Azt a hangzást  produkálja már 2000 RPM körül, amit eddig csak 4000 környékén. Ebből megbizonyosodtam arról, hogy szegénykének eddig csak két hengere dolgozott aktívan, köszönhetően a bóvli gyertyáknak! Ahhoz képest elhozott minket Fehérvárról, ami nem kis szó. Olyan most a motor, mintha kicserélték volna! Fantasztikus hang, selymes járás, hatalmas erő... Elégedett vagyok. És minden alkatrész összesen kevesebb volt mint 10 000.

Update: íme az új motorhang.